Egy újabb játszma

Egy kedves havernő igazoltan volt távol a könyvbemutatómról, aztán valahogy eltelt az idő, elmúlt karácsony is, itt az új esztendő, de nem kerestük egymást. Megjegyzem, ezt vele máskor is így szoktuk, néhány havonta adunk életjelet egymásnak, tehát nem lehet azt mondani, hogy eltértünk a szokásostól. Néhány napja felhív, és mielőtt levegőt vennék, már számonkér, hogy miért nem hívtam fel, hogy sikerült a bemutató… és karácsonykor sem hívtam fel, pedig beteg is volt… és hát múlt héten sem hívtam vissza. Hát nem ügyesek az emberek? Azon veszem észre magam, hogy máris védekezem pedig hát…  bocs, de NEKEM volt könyvbemutatóm, és ha már így hámozzuk a lufit, akkor NEKED kellett volna felhívni, hogy sikerült… igaz, hogy NEKEM ugyanúgy karácsony volt mint NEKED, azt pedig nem tudtam, hogy beteg vagy, mert ha elmesélted volna, akkor még meg is látogattalak volna. Múlt héten pedig Velencében voltam, és onnan nem hívok vissza senkit, csak a családtagjaimat. Tegnap jöttem haza, és igen, bakker, nem hívtalak vissza egy napon belül. Mea culpa.

Ugyanaz a szitu, mint néhány évvel ezelőtt egy másik barátnővel: jó le lettem toszva, hogy nem kérdeztem rá az apukája állapotára, pedig az apukája rákbeteg egy éve. Aha. Csak éppen NEM MONDTA EL, hogy mi a helyzet a családban, én meg igen, vagyok olyan dög, hogy nem kérdezem végig az összes barátnő összes családtagjának a fizikai állapotát, miként azt sem várom el, hogy ezt velem kapcsolatban bárki megtegye. Majd ha akarom elmondom. Ha nem mondom, akkor viszont nem kenlek vele pofán egy év múlva, hogy mekkora tahó vagy, mert nem kérdeztél rá. Arra, amiről fogalmad sem lehetett. És amikor pofán kennek, elvesztem minden lélekjelenlétemet, és elfelejtek visszakérdezni, hogy te pl. tudtad, hogy az anyámat közben megoperálták epével, az apámnak ez… a nagyapámnak meg az a baja? Nem tudtad? Mekkora tetű vagy! Pedig kiolvashattad volna a kávézaccból!

Ezt nem tudom megtanulni! Hogy nálam legyen a szerva! Hogy amikor G. megcsörgetett, nem azonnal azzal kezdtem, hogy hát mi van, nem is érdeklődtél a könyvem iránt, ha már nem tudtál eljönni, legalább rendelhettél volna belőle, és itt volt a karácsony, amikor senki rám nem nyitotta az ajtót, brühühü…. Ehelyett automatikusan mosakodtam, mint a vásott kölyök, aki rossz fát tett a tűzre. Basszus, ebből most már tényleg elég volt! A homlokomra van írva hogy “hülye”, vagy mi van? Amúgy bírom ezt a nőt, szerdán találkozunk is – miután sűrűn lapozgatva a naptárjában végre az általam javasolt harmadik időpontot megfelelőnek találta (nyugdíjas, egyedülálló). És szerdán lesz a napja, hogy ha megint elkezdi hasonló stílusban nyomni a rizsát, akkor szépen helyreteszem. Meg tudom tenni. Meg én! 😛 🙂

Reklámok