Attenzione! Guftuftalan téma!

Elvből nem ölök állatot. Igen, tudom, hogy a rántott pipi az asztalon, az is tegnap még szaladgált, nem is igazán szeretek ezekbe a dolgokba belegondolni, viszont közepes mértékben szeretem a husit, tehát nem szívesen lennék növényevő. Ez egy hosszabb és komolyabb téma, most nem erre gondoltam. Hanem az ügyeletes “Bélára”, az egerentyűre, aki házunk táján szaladgál. Amikor ide költöztünk és az első Béla megdézsmálta a madarak számára tárolt szotyit a garázsban, az még nagyon romantikus volt, hogy nahát!, ennyire vidéken lakunk  végre, hogy még egerünk is van. Befogadtuk a családba, el is neveztük ahogy kell, és valaki még néhány háztartási kekszet is kitett neki a fűnyíró mellé, nehogy elrontsa a gyomrát azzal a sok olajos maggal. 😛 🙂 Aztán a következő Béla már  beljebb merészkedett és lezabálta az adventi koszorúkról a tutimézest, ezen ugye tavaly előtt lehetett röhögni, hogy Goldennek még úgy is ajándékoztam tovább a koszorút, hogy félbe volt rágva rajta egy-két díszítés, aztán amikor röhögve szólt, akkor utánavittem néhány süticsillagot, és felragasztgattuk őket. Az elmúlt karácsonykor az adventi koszorú pusztítás folytatódott, napi szinten tűntek el róla a mézesfigurák.

Ezen a télen továbbá az a harcihelyzet, hogy valahanyadik Béla beköltözött a kanapéba, és jól hallhatóan rágja belülről. Ettől persze nem vagyok boldog, mert bár egy igen vacak állapotban lévő bőr kanapéról van szó, azért még nem szándékozunk újat venni. Több helyen el van már kívülről szakadva, amit holmi (mű)báránybőrökkel próbálok leplezni, most már csak azt várom, hogy Béla egyszer addig rágja magát felfelé, míg feljut a felszínre és kinéz a hasadáson. 🙂

A Családfő már többször kiejtette a száján, hogy “egérfogó”, de mindig tiltakoztam, mert nem akarom hallani azt a bizonyos csattanást, amelyik eltöri szerencsétlen Bélának a gerincét. Nem ezért adtam neki nevet, hogy így végezze. 😛 Viszont az elmúlt éjszaka úgy nézett ki, hogy Z kijött éjjel egykor a szobájából, hogy még semmit nem aludt, mert az egér ott rohangál, és eszi a tökmaghéjakat, amiket én potyogtattam a papírkosárba néhány órával azelőtt. No, gyerek kijött, mondom, feküdj ide a kanapéra. Kanapéra. Amiről fentebb meséltem. Jó ötlet, nem? Kb. tíz percet bírt rajta, aztán onnan is feltápászkodott, hogy abban is motoz az egér. Na, itt lett elegem, hogy basszus, okés, hogy szeretem az állatokat, de a gyerekem már nem bír aludni, és azért ez már nem egy egér, hanem minimum kettő, de az is lehet, hogy három, mert bilokálni valószínűleg nem tud, viszont egyszerre legalább két helyen biztos a jelenléte.

Ráadásul ahogy folyamatosan Velencéről olvasok, mindig előkerül a pestis-téma, és ezt a járványt mint tudjuk a kereskedőhajókon érkezett egerek hurcolták be annak idején a városba. Szóval most már azért az is eszembe jutott, hogy ez a kényszerű együttélés a rágcsálókkal nem éppen a leghigiénikusabb dolog, bármennyire is szeretnék olyan virággyermek lenni, aki békésen egymás mellett él a többi teremtménnyel.  Már gondolkoztam valami csapdán, amivel élve meg lehetne fogni őket, ha esetleg van ötlet, osszátok meg velem pls., mert ma egérfogó-beszerzés lesz, és ha nem lesz jobb ötletem, akkor nekik annyi. 😦

Reklámok

19 thoughts on “Attenzione! Guftuftalan téma!

  1. Először is, azon vigyorgok, hogy én is Bélának neveztem el az elsőt, nemtudomhányéve, és jót vigyorogtam a sztoriján, meg is osztottam itt-ott a sztorit… aztán jött II., III., IV. és sokadik Béla, akiken viszont annyira nem nevettem, sőt, amikor láttam a szétrágott-szétkakált ruháimat, könyveimet, az élelmiszereket, a rombolást… annyian jöttek, hogy a macska képtelen volt annyi egeret megenni… akkor viszont úgy döntöttem, hogy ha nem megy a békés együttélés, akkor az illegális határsértők nálam halálra vannak ítélve, mert azért az mégsem így megy, ahogy ők azt elképzelik… így most már van egérfogó, és egérragasztó is, és bizony azóta nyugalom van… úgyhogy megértelek…

  2. Szép dolog az élve elfogás és szabadonengedés, de utána olvastam, és visszajönnek még 1 km távolságról is.. és ne felejtsük el a szaporodási statisztikákat… vigyázz, ne járj úgy, mint én, aki szintén békés megoldást próbáltam találni és a fejemre nőttek…

    • Ja, pont ez van, hogy már a fejemre nőnek, ilyen közelségben nem akarok azért egerekkel együtt élni. Ez már tényleg nem megy. Egyébként lehet, hogy a bélaság tőled jött, valahol a tudat alattimban ott volt a sztori, így nem is lehetett más a népség, mint Béla. 🙂

  3. Ha kettő van, akkor már véged!
    Sajnos alig néhány hét alatt exponenciálisan felszaporodnak…
    Guyaneban nekünk is hány, de hány volt! Sajnáltam őket eleinte, pláne, hogy a gyerek úgy odáig volt értük – emlékszel, hogy várta haza az egérkét, aki elment a Zapjával a dolgozóba? – , de nem állapot ez egy idő után. Rengeteg betegséget hurcolhatnak, bolhákat, minden összevizelnek és előbb, utóbb a ruháidra is rákapnak, teljesen értelmetlenül szét fognak rágni mindent. Elég csak egy helyen és kicsit kirágniuk pl egy kötött pulóvert… 😦 Illetve nem olyan romantikus a gondolat, hogy vajon a konyhaszekrényben milyen élelmiszereken mászkáltak már a pisis lábukkal… (Nálunk a pulton szambáztak, meg a fali konyhaszekrényben a gyerekek kekszei közt.)
    Egyébként van élve elfogó valami mizé. Anyunak az van. Csak időben észre kell venni, hogy elfogtál egyet, meg ne fulladjon benne.

  4. Nekem más elveim vannak 😀 A házon belül hivatlan vendégnek nincs keresnivalója. Ha betolakodik én fenntartom a jogot arra, hogy megöljem. Az én házam az én váram. Továbbá van az is, hogy ha az egér pajti lenne olyan nagy mint én és én lennék olyan kicsi mint ő… gondolkodás nélkül elrágcsálna uzsonnára.

  5. Hát… kihelyeztem két egérfogót… mondjuk érdekes volt, mert már majdnem az interneten néztem meg, hogy kel felállítani, aztán kétszer majdnem rácsaptam a saját ujjamra… végül rájöttem hogy kell, és óvatosan le is tudtam tenni a földre. Ha meg csattan, menjen a férfinép takarítani. 😦

  6. Azt hiszem, a sokaidk emeleti panelnak kb. az az egyetlen előnye, hogy darazsakon és legyeken kívül még nagyon volt hívatlan vendégünk.
    Egyébként én is az a fajta vagyok, aki a természetben még a pókot is csak arrébbtuszkolja (pedig enyhe arachnofóbiám van), de a lakás területén belül ami nem iszkol elég gyorsan, az bizony gondolkodás nélkül vesztét leli…

  7. Mint Béb és Cirnyó. Ha már ketten vannak, lesznek sokan rövid időn belül és pusztítást végeznek mindenhol. Most nincs helye a virággyermek lényednek, el kell pusztítani őket. Nálunk a kutya a hóhér a cégnél, mert ott is sokan vannak. Hála Tiborunknak, meg az ő itt ott elhullajtott kajáinak :):)

  8. Csak kicsit vihogok… nálunk élve elengedés volt, de nem annyira szándékosan, csak mert az egér bafott belesétálni a csapdába, viszont beköltözött egy kosárba, amiben vatta meg takarításhoz használt rongyok voltak. Amúgy az a velencei mizéria nem annyira egerekkel, mint a sokkal méretesebb patkányokkal indult. Ne várd meg, míg akkorák lesznek (tudom, gyenge vicc volt)! És igen, nem akarok aktuálpolitizálni, de akit nem hívtam, azt nem is látom szívesen… szerintem senki sem fogja számon kérni rajtad az egérpopuláció megritkítását. Jut eszembe, a szőrösök nem segítenek? 😉

    • Először beleírtam a patkányokat, de aztán kitöröltem, nehogy már azt higgyék a kedves olvasók, hogy itten patkányok rohangásznak a házban. Maradjunk csak az egérnél. 😀 Buddy segítene, mikor kiszúr egy dögöt, próbálja elkapni, de nem sikerül neki.

  9. Ahh, de jót rötyöhgtem, bocsika,
    Bélának hívjuk mi is (ez hogy jött?)személyesen úgyan (kopkopp) nem ismerjük,
    de remélem nem engeded szabadon, mert ha átjön hozzánk, harapok (nem Bélát)
    ÖLJ!!
    nehogy már patkánykimélő legyél, nem csirke az, vagy kutyus (remélem)

  10. Mi idén elkaptunk kettőt, még ősszel, férfiember szerint egy lányt meg egy fiút, közvetlen a bejáratukhoz tettük a csapdát, és azóta nem is jött több… lehet, hogy tényleg ők lettek volna az idei ősanya és ősapa…? Én is sajnálom őket, mert nem szeretek életeket kioltani, de megmondom őszintén, az én lelki szemeim előtt a tavalyi pusztításuk lebeg, a kidobott élelmiszerek, a teleszart ruhásszekrényem, az átrágott ruháim (mert nem ám úgy közlekednek, hogy kikerülik, hanem átrágják a ruhákat, amerre dolguk van, nyáron is találtam egy ilyen átszabott ruhát, sírtam!), a kiolvasott könyvek, és a rengeteg elhasznált domestos…

  11. Na nehogy már kíméld őket… én pár évvel ezelőtt 5 napig a szomszédban aludtam (lehet röhögni nyugodtan), míg el nem takarodott az az egy. Amikor a konyhaszekrény polcáról pislogott kifelé, azt nem bocsátottam meg neki. Egyébként van olyan egércsapda is, ami nem öli meg, csak bennreked (gazdaboltban kaptam), de aztán hova teszed? Mert tényleg visszajön, ahogy fentebb írták, ráadásul ha nem egyedül van, akkor azok bizony már családot alapítottak ott nálatok, fuj. 😦 Sok sikert és csak keményen! Ha harc, hát hadd legyen harc. 🙂

    • Hát igaz…. Tegnap nagy bútortologatást rendeztünk, de azért mikor a kanapé alól előbújik a kis kölökegér, akkor nincs szívem agyoncsapni. 🙂 Őt kivittük a szemközti játszótérre, egyébként az állás Család : Bélák = 3 : 0, úgyhogy háromnak már annyi. De amíg az egérfogóból kiszedik őket a férfinépek, addig elmegyek a leghátsó szobába. :-/

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s