Ez is megvan :-P

Megérkezett az első negatív kritika a könyvre, amire természetesen fel voltam készülve (legalábbis azt hittem), mégis, amikor olvastam, összeszorult egy kicsit a gyomrom. Nem is kicsit. Az értékelés nem volt jószándékú, meglehetősen gunyorosan és bántóan volt megfogalmazva, a pasas, akitől érkezett, simán rendre utasított, hogy bár nagy divat mostanában könyvet írni, ez esetben inkább gátat kellett volna vetni ez irányú vágyaimnak. “Írónőnek” nevezett, így idézőjelben, pedig én egy pillanatig sem tartottam magam soha annak, szóval teljesen felesleges volt ennek kihangsúlyozása. Majd tételesen felsorolta, mi nem tetszett neki a könyvben: természetesen kiszúrta az esetleges leggyengébb részeket, egyetlen egy pontatlan információt évszámra vonatkozóan (legalábbis szerinte), ami az adott történet szempontjából egyébként lényegtelen volt. Az egész délutánom azzal telt, miközben tettem a szokásos feladataimat, hogy gondolkoztam a dolgon, és próbáltam kihámozni a kritikából azt, amit valóban hasznomra fordíthatnék. Volt is ilyen: van a könyvben néhány személyes(kedő) megjegyzés, ezt a formát ha valaha még kiadok valami írást a kezemből, ki fogom hagyni, mert akaratlanul is betalálhat valakinél. Bár az illető ezeket is kiemelte a szövegkörnyezetből, és így egész  más értelmet nyertek, mint amit az aktuális bekezdés teljes egészében mondani akart, és ami bekezdés egybeolvasva nem bántott volna senkit. De rendben, erre az egyre figyelni kell – minden másra ott a lesz*om tabletta. Mert igen, én szedegetek emléknek lepotyogott vakolatot Velencében, mea culpa. Sehol sem helyeslem a szerelmes lakatolós szokást, különösen nem Velencében, ahol az Accademia öreg fahídját 4 tonnányi rozsdás vassal terhelték meg, nem véletlen indította el a város az “Unlock your love” kampányt. A kritikusom nem érti, mi bajom a lakatokkal. Hát ez. És voltam bátor viccesen egy búsképű kutya szájába adni néhány keresetlen mondatot. Ez mind nem tetszett neki. Ja, és “csavargónak” mertem nevezni egy kedves arcú fiatalembert, aki a rakpart szélén szárította a ruháit (és mellesleg akit szinte irigyeltem a szabadságáért). Őszerinte az nem biztos, hogy csavargó. Hát nem is… biztos nem jól fűtöttek az ötcsillagos szállodában, azért hozta ki a cuccost a napra szárítani. 🙂 Ugye milyen lényegi kérdésekről esett szó? Az összes többi információ, történelmi és művészeti részlet, amiket évekig gyűjtöttem különböző forrásokból, megsemmisült a három-négy szinte teljesen érdektelen téma sodrásában.

Utálatos dolog a Facebook. Mert ha veszel egy könyvet a bótban, és nem tetszik, max. sajnálod a pénzt, amit kiadtál rá, de nem nagyon valószínű, hogy kikotrod az e-mail címét a szerzőnek, csak hogy megírd neki, mekkora sz*t adott ki a kezei közül. A FB-on pedig, egy csoportban nyugodtan pofán lehet vágni az embert a véleménnyel, mert a csoporttag felhatalmazva érzi magát arra, hogy ezt megtegye. Egyébként az a fura, hogy én ennek a pasasnak nem is postáztam könyvet, úgyhogy vagy valakitől kölcsön kapta, vagy családtagjával rendeltette meg, annak ellenére, hogy a csoportom tagja – hát ez meg már milyen? 😛 🙂 No mindegy, miután kedvesen válaszoltam neki a tirádájára, ki is lépett az olaszországos csoportból, úgyhogy egy gonddal kevesebb.

Valahogy olyan ez, mint a foghúzás: már annyira túl akarsz lenni rajta, hogy szinte várod. Nos, ez most megvolt. Irreális lett volna azt gondolni, mindenkinek tetszeni fog az írásom, nem is gondoltam ezt, és most, hogy túl vagyunk az első sokkon, jöhet a többi. (Viccelek. 😛 🙂 )

Reklámok

9 thoughts on “Ez is megvan :-P

  1. Úgy kellett volna írnod a kedvéért, hogy vagabond volt a fiatalember, hátha külföldiesen megérti. 😀
    Amúgy nem értem, hogy miért érez valaki késztetést arra, hogy belerúgjon másba csak úgy. Az ilyen nem igazán egészséges szerintem mentálisan.
    Mert más az, ha az illető jószándékúan kritikus, még, ha jó alaposan is 🙂 , de építeni kíván téged és más az, aki csak beléd kíván szúrni.

    • Sok oka lehet ennek. Most az volt az oka, hogy írtam egy nem túl szerencsés bejegyzést, amit egy csomóan félreértettek – most hosszú lenne elmagyarázni, milyen témában. Viszont sokan kedvelték is, tehát határeset volt. Nos, ez a pasi emiatt rögtön rám ugrott, úgy fogalmazott, hogy eddig “összeszorított foggal” visszatartotta a kritikai megjegyzéseit, de most, ha én így, akkor ő is úgy!!! Szegény, milyen nehéz lehetett neki a könyvem elolvasása óta összeszorított foggal élni. 😛 🙂 Egyébként a vagabondót sem értette, mert abban a kis részletben ez a szó is használva volt, és ez vándort is jelent, gondolom a franciában is.

      Kicsit túl sok most egyébként a nyilvánosság. Elvileg ennek a könyvnek kéne nyomni a marketingjét, de én képtelen vagyok mindenhol pozitívan megmutatkozni, itt jelen lenni, ott jelen lenni… meg már unom is ezt a pofavizitet.

      Ami a kritikát illeti, pl. Elf is mondott egy-két mondatot, el is gondolkoztam rajta, mert az építő volt, nem ilyen földbe döngölés.

      Aztán még van ám az ilyen rosszindulatú megnyilvánulásokban irigység is.

  2. Jól látod, az a poszt indította el a szájzárának megnyitását, nyilván találva érezte magát. Pedig, ha oly sok mindent ismer, akkor az “akinek nem inge, ne vegye magára” szólást is ismerhetné. De nyilván inge… Én meg erős késztetést érzek az ő írásainak olvasásakor, hogy megjegyzést tegyek az elborult, művészieskedő megnyilvánulásaira, amik, ha így dőlnek belőle, az is jelent valamit (nem túl építőt), ha meg szenvedve hozza össze, netán nagy példaképe utánzásaként, akkor meg az elég gáz. Mégsem mondom neki, mert miért bántsam, ha neki ez jó és engem nem bánt vele. Legfeljebb nem olvasom el a következőt. Ezt egyébként megteheti ő is. És itt most nem azt mondom, hogy ne kritizáljon, ha valami nem tetszik neki… tegye meg! De kulturáltan, átgondoltan, építő jelleggel, nem így – lendülő lábbal. Nálam leírta magát, ettől sokkal többet néztem ki belőle és most erős a csalódás.

    • Egyetértek. Csak én mondjuk nem csalódtam, mivel is ismerem a pasit, nem volt viszonyítási alapom. Ő is ezt írta egyébként nekem zárszóként, hogy “ennél többet vártam tőled”, szóval úgy látszik, felépítünk itt a virtuális világban személyiségeket a semmiből, aztán amikor kiderül, hogy nem is azok, nem is olyanok, akkor paff van.

  3. Egy fecske nem csinál nyarat, több embernek tetszett a könyved, mint hogy egyetlen birka kritizáló így elvegye a kedved. Igazad van abban, hogy nem állsz le vitázni, de hidd el, csak az irigység beszélt belőle, ő ilyenre képtelen lenne. Megfogalmazni, összeszedni, képeket rendezni, megírni élvezhető stílusban, ezt kellene nézni, nem belekapaszkodni egyetlen mondatba és azt rángatni mint kutya a koncot. Ez a kritikust mínősíti nem Téged!

  4. Olvastam a “kritikáját”, bájosan otromba és személyeskedő volt 😛
    Szerintem aki követte a bejegyzéseidet a fb-csoportban, az pontosan tudhatta, hogy mire fizet be, amikor elolvassa a könyvet, szóval már csak ezért sem érthető a felháborodása…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s