Mai vicces :-)

Névtelen

Reklámok

Yesss…! :-)

Végre eldőlt, hogy december 14-én részt vehetek a kézműves vásáron itt a Közösségi Házban. Ráadásul helybéliektől nem kérnek egy fillért sem a helyért, van egy alapítvány, amit lehet támogatni. Hát nem így van ez, hogy amikor kiengedjük a görcsösséget magunkból és a cselekedeteinkből, akkor szépen összejön annyi tennivaló, amennyi kell? Vagy ezredszer járok így, más tekintetben is. 🙂 Egyszóval aki akar falusi adventet látni, szívesen látjuk! 🙂 Mostantól kezdve pedig egyelőre semmit nem ajándékozok el, ezeket sem:

Kép 086

Katolikus Társadalmi Napok

A rendezvényen dugig volt a Múzeumkert… nem gondoltam, hogy ennyi ember kint lesz. Nincs szükségem bizonyítékra, de nagyon örömteli és megerősítő érzés, hogy sokat szidott vallásunk mennyi embert megmozgat. Jó szembesülni azzal, hogy milyen sok területen ott “vagyunk”, mennyi rengeteg sátor van, azokban mennyi rengeteg szervezet, rend, vagy egyéni alkotó mutatja be a szolgálatát. Az idézőjel pedig azért van, mert az emberben önkéntelenül is feltámad az az érzés, hogy bizony én is tehetnék többet… de hát szétszakadni sem lehet, így azt hiszem meg kell elégednem azzal, hogy két sátorban is otthon lehettem. 🙂

A “rendes” fényképezőgépemmel sajnos valami baj van, ha nincs tűző napsütés, elég egy felhősebb idő és már minden kép sötét lesz… és erre már nem elég indok az, hogy amatőr a fotós. 😦

Egy óvatlan pillanatban pedig kölcsönvettem a szükséges szerszámot (pirográf) és megpróbáltam a házikóimat fába égetni…. Nem rossz, nem rossz, de nekem ezek jobban bejönnek színesen, úgyhogy asszem maradok az akrilnál. 🙂

DSCN8791

2013 :-)

Kilenc felnőtt és hat gyerek pont elég egy blogtalihoz. 🙂 Jó ötlet volt anno dacumál belekezdeni ebbe a sokat vitatott hobbyba: a blog(ok) elvesz(nek) egy csomó időt, de enélkül nem jöhetett volna létre egy délután, amikor is Francia Guyana (Paks), Fót, Mohács, Hegyeshalom, Budapest és Páty képviselői ejtik meg ez évi csúcstalálkozójukat. A hangsúly kicsit eltolódott az évek során, most már inkább a szöszke fejek, csattogó apró mezítlábas talpak, cumisüvegek, rajzeszközök, műanyag pohárban kerti bogyókból kevert “szörpök”, játszótér és biohazard pelenkák játsszák a főszerepet. Viszont az tény, hogy nekünk felnőtteknek egymásra semmi időnk nem maradt, és most tényleg komolyan elgondolkodom egy kétnapos tali lehetőségében ami a jövő évet illeti, pl. kivesszük Cseriéknél az egész házat, pont elférnénk. De lehet földrajzilag közelebb is – bár Guyanahoz képest édesmindegy, he-he… Meglátjuk. 🙂

Az utolsó képek “kölcsönből”: a másodikon vagyunk a legszebbek – és ez bizonyítja egyben azt is, hogy hülyeségben nagyon ott vagyunk bár az árnyékunk hosszabbodik az este közeledtével, de igazából sose’ növünk fel. 🙂

Dolgoz(gat)ós

A malac-esküvőből maradt pralinébarna szalag végül is értelmet nyert! 🙂 Aszongya a menyasszony, hogy barna-zöld meghívót szeretne, mert olyan lesz az asztaldíszítés. Menükártyát is kér? Azt nem. Akkor – vigyorgok – hol fog találkozni a meghívó és a helyszín? Döbbent arc… jah… hát tényleg sehol… 🙂 🙂 De azért maradt az elképzelésnél, és szerintem jó is lett. 🙂 Ezt a melót is nagyon szeretem, mert általában helyesek a fiatalaok: ez a lányka is ezerrel pörög, annyira izgatott, a fiú mindenre azt mondja, hogy “jó lesz”, közben pedig átlag két percenként valahol meg kell érintenie a választottját…. megsimogatja a kezét, a vállát, egy hajtincsét… annyira cukik, komolyan!! 🙂 Kidőlésig tudnék dolgozni mindegyik kézműves munkámmal, bár lenne belőlük több!