Még a képekről

Tényleg kettő képem lett beválogatva, az is az enyém, amin az apáca néni sétál lefelé óvatosan egy lépcsőn Assisiben. Konkrétan a Szent Ferenc Bazilika lépcsőjén. 🙂 De a többi kép sokkal jobban tetszik. (Nem tudok kritizálni… most mi lesz velem? 😀 😀 ) Nézzétek! Annyira jók! 🙂

KIÁLLÍTOTT KÉPEK

Reklámok

Free time

Szép idő van. Felvettem a kinti délutáni tartózkodáshoz egy rövid, virágos, vékony ruhát. Aztán úgy gondoltam, mégis kicsit hűvös van ücsörögni, alávettem egy fekete macinacit. Majd rávettem az egészre egy vékony pulóvert is. Akartam olvasni egy kicsit, de annyira bántotta a fény a szememet, hogy elő kellett bányásznom a süllyesztőből egy régi, dioptriás, barna olvasó-napszemüveget. Felvettem, még mindig erős volt a fény, ezért a fejemre tettem egy piros színű, tépőzáras szemellenzőt. Vizuális képesség rendben? 😛 🙂 Akkor lehet röhögni. Így ülök kint. Ha bárki jön, nem vagyok itthon. 😀

A vasárnapi rendezvényről megküldték a képet a képemről (jobbra lent). 🙂 Bár egy másik forrás szerint kettő volt kiállítva… ha igaz, majd az is előkerül előbb-utóbb. 🙂

12022049_891553937604933_508272543_o

Folytatás

Nos, megírtam a szerkesztőnek laza egy oldalban, hogy miért is nem vagyok vele elégedett. Nagyon udvarias voltam, Golden tanúsíthatja. 🙂 Visszaírt mint agresszív kismalac, hogy: “ugyan nem rád tartozik” de haláleset történt, stb. Ok, nem rám tartozik, de mivel rám is kihatással volt, talán egy kicsit mégis. Írtam újra, hogy sajnálom, de akkor a munkára lehetett volna más megoldást találni. Nem fújtam be a csajt a kiadó igazgatójánál, de ő elmesélte neki mi történt – ez így rendben is van. Szóval hatszor elnézést kértek, és most kapok egy másik szerkesztőt, aki átnézi a könyvet, még nem vagyunk késésben. Na azé’. 😛

Közben csináltattam 15 képet kiállítási anyagnak, “ékrámás vászonnyomat” a technika neve – ugye, hogy még tanulunk új szavakat? 😛 Már a FB-ra is írtam, hogy szerettem volna keretbe tenni az anyagot, de üveget nem tudtam előtte elképzelni, mivel mindegyik tükröződős téma… a tükröződésmentes üveg pedig egy régebbi tapasztalat szerint eléggé letompítja a színeket, ez esetben a fényeknek sem tett volna jót.

Bud összességében jobban van, csak most meg annyira leszedálja ez a gyógyszer, hogy már nem az a játékos, vidám kutya mint régen, és ez nem jó látvány. Szóval ennek a meccsnek még nincs vége, érzem… a héten pihenek egy kicsit a témában, addig szedi a gyógyszert, aztán majd visszamegyek Szépdokihoz, hogy mi a további teendő. Végül is rehabilitálnom kell őtet (nem esik nehezemre 🙂 ), mert a menő pesti klinikán is ugyanazt a gyógyszert adták volna, amit ő felírt itt Páty-alsón.

Ma elmegyünk az Állatkerbe, egész nyáron ígértem a lányomnak, aztán vagy meleg volt, vagy nem értünk rá, vagynemtudom…. ma van éppen a születésnapja, úgyhogy akkor ma megyünk, tegnap pedig már sütöttünk együtt este méteres süteményt, csak még a csokimáz hiányzik róla. Ja, és sajtfondü is lesz, mert azt kért.

Hát ennyi.

Panagia

Lassan Papp Miklós függő lettem. 🙂 Többször láttam felvételről, és immár háromszor élőben – fel vagyok dobva, mint mindig. 🙂 Nem mondom, hogy minden gondom megoldódik egy-egy ilyen alkalom után, de sok mindenben magamra ismerek az előadások témái kapcsán, ez részben azért jó, hogy hála Istennek nem csak én vagyok egyedül ilyen szerencsétlenül botladozó lélek (sőt, magam vagyok a sztereotípia), de főképpen azért jó, mert mindig kicsit megerősödve jövök el egy ilyen előadásról, látom magam előtt az elérendő célok nem is túlságosan halvány körvonalát, az már csak tőlem függ, hogy mit tudok a tanácsokból alkalmazni, és mit nem. Az pedig nekem mindig jó volt éltemben, mikor rájöttem, hogy sok dolog “tőlem függ”, tehát van döntésem, utam, lehetőségem… nem kell kiszolgáltatottan és lustán várakozni, hogy valaki majd csak lép helyettem valamerre, és attól nekem is jobb lesz. Ettől nem lesz jobb, legfőképpen azért, mert helyettem nem lép senki. Persze nincs az a Papp Miklós, akitől az életem igazi nehézségei mintegy varázsütésre megoldódnának, de ha néhány dologban meg tudok erősödni, a többit is könnyebben viszem. Logikus. Tulajdonképpen az az ürgében a fantasztikus, hogy minden amit mond, “logikus”… szinte a fejedre csapsz, hogy de hülye vagyok, miért nem tudom már ezt és ezt megcsinálni, egy csomó lehetőséget kaptam az Istentől (az élettől), hát miért nem élek vele? Főképpen az akaraterő az most, amit le kell venni a felső polcról, és jól le kell porolgatni. Május 7-én lesz a folytatás, amikoris a konfliktus-kezelésről lesz szó, de azt előre elmondta Miklós atya, hogy általában azoknak eszük ágában nincs eljönni egy ilyen előadásra, akik a konfliktusokat gerjesztik. Nem baj, azért jó lesz. 🙂 Aztán még az is kiderült, hogy Budapesten is van kék idő – vagy valami olyasmi. 🙂

Kiállítás és könyv

Két éve tettem fel ezt a postot. Nagy élmény volt látni az erdélyi fotográfus kiállítását, és azonnal előjegyeztettem antikváriumban a hozzá tartozó könyvet. Megérkezett. 🙂 Nagy örömmel forgatom, főleg, hogy dedikálva is van – igaz nem nekem, de így is jó. 🙂 Közel sem olyan élmény a kis kötetben látni a fotókat, mint élőben, “nagyban”, viszont van a könyvecske végén egy jegyzet rész: minden képhez az aktuális tudni- megjegyezni való a fotós tollából… hogy legyen nevük és történetük is az arcoknak. Nagyon érdekes… és csak 400 példányban adták ki. Kincs – ami van. 🙂