Mindennapi… :-)

Nagy sikerélményem van, mert életem első kenyere nem csak ehetőre, de kifejezetten baromikirályságosanfinomra sikerült! És milyen egyszerű megcsinálni! És milyen kár, hogy fogynom kell! Igaz, egy szelet barnakenyér engedélyezve van, úgyhogy egy hétig fogom enni, ha meg nem eszik előlem. Ha igen, sütök másikat. 🙂

Recept: fél kg liszt (én rozs- és teljes kiőrlésűt használtam vegyesen), egy nagy kanál só, 3 dkg élesztőből kovász (3 dl langyos víz, élesztő, liszt), kb. egy deci kaukázusi kefír, négy nagy evőkanál őrségi tökmagolaj, magok. Két órát kel, aztán átgyúr, még két órát kel a sütőedényben, egy órát sül gőzös sütőben 180 fokon.

Rózsafánk

Az őrségi vásárban sütötte egy hapsi a fánkokat, már akkor tudtam, hogy ezt nekem ki kell próbálnom. Nem volt egyszerű, mert ker. forgalomban elvileg nem lehet kapni ezt a fajta sütögetős egységet, csak az apróbbakat. De nekem ilyen kellett. Szerencsére a gugliban meg lehet bízni, talált is nekem rögtön egy embert Eger mellett, aki ezeket gyártja, pénz átutal, csomag két nap múlva átvesz, jippííííí!

Nos, valahogy ottan a békés őrségi tájban egyszerűbbnek tűnt a dolog, mindenesetre a konyhám tíz percen belül háborús övezetnek mutatkozott. Mert nem mindegy, hogy milyen sűrű (híg?) a tészta. Hogy mennyire forró az olaj. Hogy mennyi ideig hagyod benne a cuccost. Ha pedig ezen feltételek már teljesültek, még mindig nem egészen biztos, hogy a rózsa le is fog jönni a formáról. Ha viszont le is jön, a széle tele van ilyen oda nem illő tésztarészekkel, a gondatlan bemártogatás eredményeképpen. Mit mondjak? Nem ma kezdtem a szakmát, de az első öt percben azt hittem, kivágom az egészet a francba… mivel rögtön fél kiló lisztből kevertem öt tojásos tésztát (hogy mindenkinek jusson), nem igazán akartam volna belőle a végén sima palacsintákat sütni. No mindegy, nem nyújtom tovább (nem rétes, ugyi), a végén rájöttem a mikéntre, így legközelebb is fogok vállalkozni az eksönre, csak még néhány részleten kell finomítani. (Pl. kell egy egyenes falú edény, amiből ki lehet mártogatni túl sok veszteség nélkül a tésztát.) Azért annyit még elárulok, hogy a kutyák még ma is eszik a törött maradványokat… továbbá egy zacskónyi még-jobban-összetörött és morzsa még “anyám tyúkjainak” is jutott. 😀

Golden kérte, hogy fényképezzem le külön a formát is – megtörtént. Azt hiszem, veszek egyet neki karácsonyra. *nagyonröhög* 😀

Vendégségbe készülődve

Ezt csak azért mutatom meg, mert nem tudom túléli-e az autóztatást, valamint a kocsiban való várakozást, miközben moziban vagyunk a lánykámmal… legyen bizonyíték, hogy egybe’ vót… 🙂 Most pedig megyek nyuszifület kiásni, mert ilyen jó fej vagyok, hogy tavaly szeptember óta emlékszem rá, hogy a delikvensek azt kértek. 😛 🙂

Ősz/tök/sütemény :-)

Saját recept. 🙂 15 dkg cukrot kikeversz 3 tojás sárgájával, hozzáadsz kb. 8 dkg zsírt, három kisebb szelet nagyon puhára sült tököt (kanadai), kevés sót, kevés fahéjat, annyi lisztet amennyit felvesz, hogy piskóta állagú legyen, plusz egy sütőport. Robotgéppel összekutyulod, hozzáadod a 3 tojás habját. Végül belekeversz vagy két maréknyi késsel durvára vágott diót és csokidarabkákat, és 180 fokon megsütöd. Esz.mé.let.len jó! 🙂

Kép 060

A többi pedig hétvége, Telki, sárga. 🙂

Zsömle :-)

Ha kint nincs mit fényképezni, akkor fényképezem a zsömléket. Hát ez van. Bár a mondat ellenkezik az elveimmel, miszerint mindig van valami, amit érdemes észrevenni, megcsodálni, lencsevégre kapni… de hiába gondolom ezt, valahogy mégsincs kedvem kimenni az esőbe, és milliméteres rügyekben gyönyörködni, miközben a kezem gémberedetten szorongatja a fényképezőmasinát, az esőcseppek pedig veszélyesen közel potyognak az objektívhez. Panaszkodás off. 😛 🙂

A zsömlével meg az a helyzet, hogy még sosem sütöttem ilyesmit, mert ha csak a pátyi pékségben minden nap mást választanék, legalább fél évbe telne végigenni a kínálatot, és akkor még nem beszéltem a többi ilyen intézményről elérhető közelségben, így aztán mindig lebeszélem magam róla, hogy kenyérféleségek sütögetésével töltsem el a drága időt. Mindemellett van valami a kenyérsütésben, ami olyan… hmmm… atavisztikus, vagy nem is tudom… a gabona, az Élet, a tiszta anyagok, a lakásban terjengő illatok, és végül a vaj, ahogy ráolvad a zsömlének a még meleg puha belsejére… Nem mondom, hogy naponta hajlandó leszek ezzel foglalkozni (bár elképesztően hamar készen volt), de azért néha nem állok majd ellent, ha valamelyik messziről örökölt génemben dörömböl az ősasszony, és arra ösztökél, hogy lisztezzem már össze a kezemet egy kicsit. 🙂

DSCN0811 DSCN0813

5-let :)

Tutimézes recept, de gyakorlatilag bármilyen linzer jó hozzá. Kinyomtatsz valami okosságot, jó apró betűkkel… esetleg aranyos rajzokat vagy vidám szövegeket, alkalomhoz illően. Felvágod vékony csíkokra, vágsz hozzá alufóliát, majd a kicsire összehajtogatott írott papírt behajtogatod a fóliába, de úgy, hogy a fényes fele legyen kívül, mert úgy szebb. Eddig megvan? 🙂 Kiszaggatsz egy lyukas mintát felülre, egy telit alulra, belerakod a fóliás cuccot, tojással ráragasztod a tetejét, de úgy, hogy lehetőleg a fólia ne legyen tojásos, mert egyrészt akkor nem fog fényleni, másrészt elképzelhető, hogy csak kirágni lehet majd a tartalmát a sütidből, így pedig a szépséges mondat (amit előző nap két órán keresztül válogattál az aktuális műből) előbb jut el a célszemély gyomrába, mint az elméjébe. Előfordul, hogy kicsit nagyra sikerül a csomagocska, akkor kibontod és kezded elölről a hajtogatást… de sikerülhet kisebbre is a kelleténél, akkor gutaütést kapsz is bontogatsz és hajtogatsz, míg az ősz hajszálaid nem kezdenek illetlenül belepotyogni a végtermékbe. De most tényleg! Nem tök jó? Gyerekzsúrra, hittanos vagy egyéb csoportnak, baráti körnek ésatöbbi. És másodszor már nem fogok vele eltoszni négy órát hipp-hopp összedobom, mert most már tudom, mekkorának kell lenni a fránya kis belevalónak. 🙂

ház 199 ház 200 ház 201 ház 202