Egy bárány, két bárány… :-)

Vannak kérések, amikre nem tudok nemet mondani, így most két év után újra háromkirályokat és apró bárányokat vágok ki kartonpapírból, nyufaszálnyi lábuk van és félcentis fejük. Száz darab meg se’ kottyan. 😛 Kifejezetten idegnyugtató dolog, most, hogy már “csak” várni kell a könyvre, ráadásul még hét vége is van, amikor nem lehet számítani semmi hírre a haladással kapcsolatban – és a Bocelli koncertre sem nyertem jegyet, tehát itthon pampogok napok óta. Szóval maradnak a bárányok. Teljesen rajtam van a kollázs-mánia, úgyhogy csináltam ilyen típusú képeslapokat is, nem túl sokat, mert az, hogy nekem tetszik, még nem jelent semmit: majd meglátjuk, átmegy-e a minőségi ellenőrzésen. 🙂 Szerintem jövő héten meglesz a könyv. Most már nagyon várom. Mert ennyi szívás után loreál…. 😛 🙂

Teszek-veszek

Ma átmentem Telkibe, kotorásztam egy kicsit a padláson. Nem “igazi” vidéki padlás, nincsenek már izgalmas régiségek, anyám ezeket már évekkel ezelőtt kiszanálta, mert a padláson is rendnek kell lenni… jobb nem is belegondolni, miket kidobott, pedig van elég hely. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy alapjában véve bőrönd-vadászatra indultam, mert tudtam, hogy ilyenekben tartják a maradék tapétákat, sehová nem kellő könyveket, és még ki tudja mit. Zsákmányoltam is két klassz régi bőröndöt, lecipeltem, hazahoztam, babaolajjal átkentem, közben érlelődött bennem a terv, hogy talán ezekre is akad vevő valahol. Aztán mikor készen lettem a pucoválással, a barnát NagyZ rögtön elvitte a szobájába “dísznek” (valamit örökölt tőlem is a gyerek… 🙂 ). A pirossal meg az van, hogy bele van nyomva egy svéd gyárnak a logoja, ez a gyár az 1800-as évek végétől készít hand made táskákat – ez a darab persze nem ilyen régi, de azért márkás. Márpedig a márkát nem igazán fizetné meg senki, nekem amúgy is többet ér, mert a nagyapámé volt, ergo nem adom! 😀 Majd tartok benne valamit. Viszont anyunak a Singer táskavarrógépére, amit fent evett a kosz, öt perc alatt találtam vevőt. Jól fog jönni a Muttinak a kis nyugdíj kiegészítés. 🙂

Ezt meg az utóbbi napokban varrtuk a Rikivel, az apró díszítéseket ő csinálta meg (tök vaksi vagyok 😦 ).

 

Koszorú és Ryanair :-)

Koszorúkat bütyköltem ma – ha már előpakolok mindent, nem érdemes egynél megállni. 🙂 A fehér a kis leányszobámba (izé… szóval a sarokba, de olyan szó nincs, hogy “leánysarok” 😀 ) lesz az ablakra, a kagylós Goldené. Igazából jópofa dolog ez, mert az alap nagyon olcsó, és különböző témakörökben bármit rá lehet ragasztani a koszorúra: van is még néhány tervem, és van még épp elég elfekvő aprócseprő alapanyag.

Amúgy azért nem írtam, mert semmi újság. Ja! De! 😀 Végül is repülővel megyünk Velencébe, az elmúlt napokban meglett a jegy, és lefoglaltuk a szállást is. Goldenke azóta légikatasztrófákról postol a FB-on. 😀

Karácsony jön – ez van :-)

Dolgozgatok. Két vásár már biztos, 8-a és 15-e, a többi még alakul, úgyhogy most legalább van miért. Rengeteg új ötletem van, plusz a régi jól bevált mintákból is igyekszem készíteni, hát nem unatkozom, az fix. Pénteken jön egy valaki karácsonyi lapot rendelni (céges), az elmúlt két évben is én készítettem nekik – ez is jó. Az arczulat kicsit változik, már nem vagyok angyal, inkább lettem esernyős leányzó, és megelőlegeztem magamnak az “art” jelzést – már annyi helyen olvastam, hogy ha én nem hiszem el magamról, akkor más sem fogja, hát legyen. Ez most tetszik. Megint felpakolok ide egy kupac képet az archívum miatt. Kicsit… hüm… eklektikus lesz… 🙂 Ha kértek valamit, szó’jatok! 🙂

Fények, húúú-húúúú…. :-P

Lehet, úgy néz ki, hogy megadtam magam a helóvínnek, de szó sincs erről: a posztó boszikat csak tömegesen lehetett venni zacskóban, így most fel “kell” használni őket. Egyébként is, egy mozdulattal levehetőek, és akkor már simán házikós mécsestartókról van szó csak akkor már semmi értelme az egésznek. No, hát ez tényleg megvolt fél óra alatt. 🙂