Alkot(ni próbál)

A kreatív tevékenységnek csak az szab határt, hogy nem tudok elmenni beszerezni a kellékeket…. üvegesbolt, papírüzlet, hobbybolt… hiába van meg az alapfelszerelésem, mindenhonnan kellene egy-két apró cucc, ezek begyűjtéséhez el kell vitetni magam, vagy rosszabb esetben el kell magyarázni a férfiembernek, hogy halványlila két centi széles szaténszalagból hozzál fiam ötven métert… el lehet képzelni… itt történt az még a múlt héten, hogy betuszkolt az autóba járókerettel együtt és úgy mentünk szépen a szalagot megvásárolni. Most azon gondolkozom, mit szólna hozzá, ha elküldeném az üvegesboltba kilencedik kerület alsóra, matt fekete üvegért és 5,5 mm széles rézhátú fóliáért… tuti dobna egy hátast.
No. Szóval lassan mennek a dolgok, de már (majdnem) minden megvan, hogy csináljak ebből 75 darabot (esküvőre):

Ehhez egyébként sztori is van, mert a megrendelő pár Lentiben lakik. Először telefonon próbálták elmagyarázni az elképzelésüket, nem sok sikerrel… de mivel épp azon a hétvégén mentem az Őrségbe, átjöttek szombaton Szalafőre, én vittem az összes meghívómat, és az Őrszem Fogadó egyik terasz-asztalánál egy pohár sör mellett köttetett meg a züzlet…. 🙂 🙂 A lábtörés meg volt ugye másnap. :-/
Aztán még születik egy szélmalmos Michael Powell, már minnyá kész. Lehet, hogy rá sem fogok tudni nézni, mert ez lesz a “lábtöréses kép”, de majd jól fel lesz lógatva valami kevésbé feltűnő helyen. 

Tegnap meg itt volt egy manus pezsgős poharakat kölcsönözni, na az is egy érdekes volt, mire kivarázsoltam az ötven poharat a garázsból… És akkor még azt mondja a krapek, hogy jááááj, milyen kár, hogy be van gipszelve a lábam, mert ő meghívott volna a kiállításmegnyitóra a galériájába, amire viszi a poharakat… ó, hogy szakaggyá’ meg… ménem olyankor jössz, mikor tudok járni és fel tudok venni egy rendes ruháááááááááát??????? 

Hát imígyen tengetem a napokat. 😛 🙂