Vintage

Készen lett az első asztalka. A teteje kőmozaik (igazi!), az oldala pedig a szuperfestékkel (Annie Sloan Chalk Paint) van lefestve, antikolva, kicsit visszacsiszolva – kidolgoztam a belemet, de nagyon tetszik!!! Aztán kipróbáltam az üveget, hát ennyire zseniális vagyok, hogy ezt is próbáltam az egyiket visszacsiszolni, persze, hogy ott lejött a festék, azért mindent még ezzel sem lehet… de ez a stílus állítólag így menő, hogy minél kopottabb valami, annál jobb. (Hogy milyen képek vannak a neten, eldobnátok az agyatokat, sokáig, drága festékkel készített bútorok olyanok, mintha most hozták volna fel a kuka mellől… 🙂 ).

Na, az a lényeg, hogy a kis asztalka eladóvá vált, a bevétel a Fészek Fogyatékosok Nappali Ellátója számláját fogja gyarapítani. Kezdő ár 9000.- Ft, de minden plusz száz forintot szívesen fogadunk. A számlaszám megtalálható a honlapjukon, a bútor átvehető a Telki/Páty/Biatorbágy Bermuda háromszögben. 🙂 Majd feldobom az Orczakönyvre is, aztán lehet megosztani (pls).

Reklámok

Bepörgök, komolyan… :-/

Ez a pörgőforgótálca jó el lett cseszve, ez a nagy magyar igazság. Voltam már jobb passzban is, ez azonnal meglátszik a munkán… a fugázással van bajom, egyrészt nem tudom, miért választottam a manhattant a fehér helyett, másrészt túl hígra kevertem, ami azzal jár, hogy száradás után a fuga besüllyed, és mély rések lesznek a mozaikok között. Najó… a “mély” ez esetben mondjuk fél mm, de az pont elég. Egyszerűen nem bírom nézni, ha rondán sikerül valami (ami mondjuk nem egy papírkosár öt forintból, futottak még kategória…), úgyhogy ma lesz a napja, hogy keverek fehér anyagot, és ráfugázok a fugára… fogalmam sincs, lehet-e ilyet csinálni, meg fog-e kötni, de ha nem, jó lesz virágalátétnek. Hörrr….. Ki is nagyítottam a problematikát, hogy még érdekfeszítőbb legyen ez a kis bejegyzés így korán reggel a kávé mellé. 😛

És: úgy tűnik, egy régi barátnő kitiltott a FB oldaláról, no, kb. annyira figyelem őt, hogy ezt több mint egy hónap után vettem észre egész véletlenül… Milyen érzés? Közömbös. Ennyi.

És: Átutalást beszéltünk meg minden hónap 10-éig valakivel, ebből lett 14-15, oké, rugalmas vagyok és kedves, viszont ma már 17-e van és még mindig nem jött meg a pénz. Ennyire azért nem vagyok rugalmas. Kedves meg végképp nem.

És: Asszem ma nincs jó napom. 😛

Nem az én asztalom…

… hanem a Goldené. 🙂 Ebből is látszik, hogy minden mozaik alapanyag, nem dobunk ki semmit, sőt szívesen elfogadjuk a szomszédék kiselejtezett asztalkáját is. Aztán levakarjuk róla az öntapadós tapétát és az olajfestéket, kiszedegetjük az előbbit rögzítő (biztosamifix) rajzszögeket, feldobáljuk rá a mozaikot, kifugázzuk, lefestjük a lábát lazurral, és tádámm!!! már kész is. Kicsit rendhagyó, mert kétféle anyagból van, és van egy kis szintkülönbség a mintha és a háttér között, de nekem ettől még érdekesebb… egyedül a talpas poharakkal kell majd vigyázni. 🙂 Azért mutatom meg, mert ha nem tetszik a tulajnak, most szóljon, nehogymá’ potyára elcipeljem. 🙂

Asztali pörgő szerkezet :-)

Ez meg Goldennek a “forgótálcája” (végre megnéztem az Ikea honlapján, hogy hívják valójában), elég csicsás lett, de jó vidám, nekem tetszik. Jómúltkor lehetett kapni féláron az alkalmatosságot, kár, hogy akkor nem vettem egyet-kettőt, és akkor fel lehetne tenni a webshopba is, no de lesz még akcijó, reméljük.

Mozaik

Régóta szerettem volna belefogni valami “nagy” és “igazi” munkába – hát ez most azért annyira még nem nagy (50×70-es), de igazi abban az értelemben, hogy kicsit több mint egy kaspó, tálca, vagy másfajta kép, amiket eddig csináltam. Nyilván az ilyen mozaikoknak a kritikus pontja az arc, ha azt sikerül kirakni, akkor a köpenyt és egyebeket már gyerekjáték. Szerintem ez jó lesz, legalábbis nekem átmegy a rostán, pedig elég kritikus vagyok magamhoz. Csináltam közeli képet is, hogy látszódjon, miről van szó, de a mozaikok mindig olyan helyre kerülnek (főleg az ilyen képek), hogy csak messziről nézzük őket, és úgy összeáll a sok apró darabból kialakított minta. Rengeteg munkát tanulmányoztam ilyen szempontból élőben is, de az interneten is: látható, hogy gyakran még ennél is elnagyoltabban dolgoznak, mégis jó lesz a végeredmény. Természetesen a több ezer darabból, és száz féle árnyalatból álló alkotásoknál könnyebb a helyzet, mert akkor teljesen festményszerű lesz a látvány, de hát ilyet sajnos nincs alkalmam csinálni. Ha szépen sikerül, odaadom a képecskét Gábor atyának, hátha kiteszi az új templomunk valamelyik mellékfolyosójára, több száz négyzetméternyi üres felület van egyelőre. 🙂

Post :-)

Két dolgot mozaikozok most: az egyik nagy munka és jelenleg titkosos, a másikat azért nem mutatom meg, mert Golden kapja szombaton utólagos születésnapi ajándékként, és lelőném a poént. 🙂

Jah, tudom… én is bírom a ködölős postokat… 😎 😛 😀

Najó, akkor megmutatom az asztalkát, ami nem lett a világ legszebb asztalkája, de legalább kipróbáltam vele ezt az új mozaik alapanyagot, ami nekem egy kicsit unalmas, legközelebb valahogy fel kell tuningolni nemtommivel… A kopottas farészeket lecsiszoltam smirglivel, és átkentem paliszander lazurral. Mindenesetre az asztal meg lett mentve, ez a lényeg. 🙂