Ezeket nem lehet abbahagyni… :-)

Reklámok

A papírfonásról

Miután nekem is nagy segítségemre volt és van az internet mindenféle ügyes dolgok elsajátításában vagy továbbfejlesztésében, most megmutatnám, hogy is lesz a cipő- és egyéb katalógusból kosár – hátha én is hasznára lehetek valakinek. 🙂 Akit stresszel a téma, nyugodtan jöjjön vissza később. 🙂

Kép 243Azokat a reklámújságokat használom, amik kb. A/4 méretűek, hosszában félbe kell vágni – természetesen nem egyenként, hanem akár egy újságot egyszerre, és nem kell milliméternyi pontosságra törekedni. Csak lazán! 🙂    Nem szoktam összekeverni a matt és a fényes papírt, mert a végén a festék különbözőképpen fogja be. Nekem a fényes jobban bejött, mert erősebb, és szebb lesz a végén.

Kép 244

Ragasztónak csirizt használok: liszt plusz víz, elég sűrű legyen. Ez azért jó, mert nem kerül semmibe, és könnyen lemosható az asztalról. 🙂 A tekerés elején is tegyünk rá egy ecsetnyit, és a végén is. Az egész felületet nem kell bekenni. A csiriz eláll a dobozkában, ha esetleg napokig nem foglalkozunk vele, büdi lehet, ekkor érdemes újat keverni, mert a családtagok nem tolerálják túl jól az illatot. 🙂

Kép 245

Ilyen kis pálcák születnek.  Macerásnak tűnik, de egy X-faktor alatt meg lehet sodorni egy pár jointot kosárkára valót. 🙂

Kép 192

Az alapot is meg lehet fonni, de én kemény kartonból csinálom inkább (műszaki cikkek, ingek csomagolásában,  stb. található, de lehet venni is papír nagykerben nagyon olcsón). Egy alaphoz két réteget használunk fel, ezeket kivágjuk. Szalvéta technikával, ragasztó spray-vel beborítjuk valami mintás papírral (szalvéta, krepp, bármi). Ne legyen nagyon aprólékos a mintája, mert pl. ez a toszkánás motívum festés után alig látszott.

Kép 193

Kép 197   Ezután nem sajnálom a szilikon ragasztót, húzok 2-3 kört, ebbe fektetem bele a papírpálcákat, az a lényeg, hogy páratlan legyen. A te tejére is nyomok egy kör szilikont, ráteszem a másik felét, és lenyomatolom egy éjszakára valami jó nehézzel.

Kép 195

Kép 196

Kép 199

Ki szoktam választani egy tárgyat (doboz, tál, stb.), ez alapján vágtam ki az alapot, és ennek a formáját követni lehet fonás közben, mert így egyszerűbb. A dobozkát középre teszem, felhajtom a pálcákat, és ruhacsipesszel rögzítem.

Kép 200

Az első sort fontos szépen megcsinálni: ezt nehéz elmagyarázni (jobbra elhajt, következő alatt fel, ésígytovább…), de szerintem látszik. 🙂

Kép 202

Lehet egy szállal is fonni, én kettővel szoktam, így erősebb lesz a kosár. Egy megy elől, egy hátul – aztán csere. Közben fent mindig levesszük/visszatesszük a csipeszt, de a második sor után már megtartja  saját magát, onnantól könnyebb. 🙂

Kép 203

A pálcákat folyamatosan hosszabbítjuk: ahogy összetekerjük, lesz egy vastagabb és egy vékonyabb vége, a vékonyat dugjuk a vastagabba. Ha akad (esetleg ragasztós részbe futunk bele), ne erőltessük, inkább a kötőtűvel tágítsuk kicsit a lyukat. Fontos, hogy rendesen egymásba csússzanak a pálcák.

Kép 204

Itt már alakul… Mostanában legtöbbször fa gyöngyöket használok díszítésnek, de bármi megfelel, amit rá lehet fűzni a pálcákra.

Kép 262

Kép 205

Amikor kész, a kezdésnél kilógó két véget szépen befűzzük a belső oldalra, ahol megkenjük egy kis ragasztóval, és benyomkodjuk, hogy ne álljon el.

Kép 206

A széleket különbözőképpen lehet eldolgozni: itt egy íves megoldás látszik, de úgy is szép, ha csak simán vissza vannak hajtva a vezetőszálak. Az a lényeg, hogy a belső oldalon be legyenek dugdosva a végek.

Kép 207

Kép 209

Festéshez lazurt használok, nagyon sokféle színben lehet kapni, diót vettem, paliszandert és zöldet. Ez persze egyszerre pár ezer forintos kiadás, de három doboz festék nagyon sokáig elég. Pont ez a kosárka nincs lefényképezve készen, de itt egy hasonló. Ez egy réteg dió lazurral van lekenve, elég világos, de nekem tetszik, mert így látszik az alapanyag. A paliszander sötétebb, ha pedig teljesen el szeretnénk tüntetni az újságpapírt, fessük le kétszer. Díszítésként lehet szalagot használni, kenderkötelet, spárgát, lehetőleg természetes anyagokat – szerintem. 🙂

Kép 064

Vége. 🙂 🙂

Szabadnap

A mára bejelentkezett tanítvány reggel lemondta a két napos tanfolyamot, így hirtelen nyakamba szakadt egy kis szabadság. Az az érdekes, hogy pénz ide vagy oda, ma pont ezzel keltem fel, hogy annyira nincs most kedvem egész nap lekötni magam, mikor annyi minden mást kellene csinálni, holnap lemaradnék az olaszról, elintézetlen maradna egy csomó dolog… s lőn a lemondás. Mostanában nekem ez nagyon bejön, majd ma is jól kitalálok valamit, amit szeretnék. 🙂

A papírkosaraimért pedig továbbra is odavagyok…. bár lehet, hogy a masni egy kicsit túlzás, de olyan érdekes anyagból van, mintha a papír és a textil között lenne – főképpen pedig leszedhető. 🙂

Yesss…! :-)

Végre eldőlt, hogy december 14-én részt vehetek a kézműves vásáron itt a Közösségi Házban. Ráadásul helybéliektől nem kérnek egy fillért sem a helyért, van egy alapítvány, amit lehet támogatni. Hát nem így van ez, hogy amikor kiengedjük a görcsösséget magunkból és a cselekedeteinkből, akkor szépen összejön annyi tennivaló, amennyi kell? Vagy ezredszer járok így, más tekintetben is. 🙂 Egyszóval aki akar falusi adventet látni, szívesen látjuk! 🙂 Mostantól kezdve pedig egyelőre semmit nem ajándékozok el, ezeket sem:

Kép 086

Életjel

Ezt azért nem teszem ki az ablakba az Orczakönyre, mert a kipirult arcú kavicspingvinek, akik az üveg- és márványjégtáblán ücsörögnek, még nálam is kiverték a biztosítékot. De meg kellett csinálnom, mert oan cukiiiik….! 🙂

A többi papírkosár – és még egy kis fizetős munka is akad. Más újság nincsen. 🙂

Ezeket már bevállalom… :-)

Szépülnek a kosárkák, asszem. 🙂 A nagy kerek még nincs lefestve. Odáig jutottam már, hogy szeretnék valami egyedit is belevinni ebbe a technikába, mert egyik papírkosárkát fonni a másik után…. ebben nem sok poén van, mondhatni a hülye is meg tudja csinálni. Ehehe… mekkora arcom lett egy hét alatt, mi? 😛 Most, hogy tudom, hogyan kell csinálni, kicsit elég is volt belőle, de biztos készülnek majd továbbiak, amint kitalálok valamit, amitől rafináltabbak lesznek és ami ötletet nem a netről loptam le. 🙂