Heti morzsák

Szeretném rábízni minden gondolatomat és szeretném ha rám bízná minden gondolatát, de befőttes üvegekről beszélgetünk. Nem baj… megelégszem és várok. Azon gondolkoztam, hány fokozata van a “felnőttség”-nek… mikor elkezdünk dolgozni, mikor elköltözünk, mikor gyerekünk születik, ezek a gyakorlati dolgok. A lelki érettség már nem ennyire megfogható, ráadásul előfordulhat, hogy ami egyik évben még fejlődésnek tűnik, talán tíz év múlva már negatív előjelet kap… bár ez nagy gáz, ha így van. Az elmúlt hétnek talán az is eredménye, hogy bizonyos szempontból felnőttebb lettem: nem vagyunk egyformák, nekem szükségem van a kézzel fogható megtapasztalásra sok dologban. Hiába tudtam, mi van a Szentföldön, mióta ott jártam, valahogy életre kelt az egész hitem. Tudom a  már-már közhelynek számító megfogalmazást, hogy “hit” és nem “tudás”, de nálam így működnek a dolgok, és nem bánom, hogy így van.

Keresztutat jártunk a világi rendi csoporttal pénteken, és most egy olyan szöveget mondtunk, amelyben Máriának minden stációnál szerepe van. Azonnal elvállaltam, pedig ha valami, akkor magamutogatási kényszer biztos nincs bennem. De örültem ennek a feladatnak most… a Via Dolorosa után most jártam először keresztutat, és mintha a két helyszín láthatatlan híddal össze lenne kötve – miként ezután minden kálvária, minden templom és minden kereszt, vallásunknak minden apró jele élőn fog a Szentföldhöz kapcsolódni, ettől jobb és sokkal könnyebb lett minden. Megerősödtem, és így egyenesebb háttal viszem a saját keresztjeimet… ez nem zárja ki természetesen, hogy mindig ott legyen a remény, bizonyos dolgokban lesz egyszer még másképpen is.

A mai Evangéliumból:

Akkor a Lélek elvezette Jézust a pusztába, hogy megkísértse az ördög. (…) Azután magával vitte őt az ördög egy igen magas hegyre. Megmutatta neki a világ összes országát és azok dicsőségét, majd azt mondta neki: „Ezeket mind neked adom, ha leborulva imádsz engem.” Jézus azt felelte neki: „Távozz, Sátán! Mert írva van: »Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.«”
Mt 4,1-11

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Reklámok

Salom Israel…

Azt hiszem, képes lennék órákig csak ülni és nézni ki a fejemből… további (magányos) órákra lenne szükségem rendezni a fényképeket és feljegyezni a részleteket – akár nem rendesen megfogalmazott írás formájában, hanem csak címszavakban, nehogy elillanjanak az apró élménydarabkák a hétköznapi rumliban. A fényképekkel már haladtam egy kicsit, de ez most nem a merengés  ideje egy hét után, hanem a takarításé, a gyerek- és kutyasimogatásé és egyéb hasznos dolgoké. 🙂 Vencel atya jól mondta: “a Szentföld az ötödik evangélium…”, és igen, én most jártam rajta és benne…. igazából nem tudom, hogy ha lenne is időm, szavakba tudnám-e önteni a gondolataimat. Majd kiderül. De boldog vagyok. Nagyon. 🙂

Kép 361

Hót-tenger még egyszer :-)

Nemrég jöttem meg. Sok minden van, ami majd még ülepszik… de főképpen nagy bódottság. 🙂 🙂 Gyorsan a Hót-tengerről, ha már elkezdtem. 🙂 A Júdeai sivatagban/mellett fekszik, sótartalma sok-sokszorosa a megszokott tengerekénél, partja apró sárga köves-kavicsos, ez alkotja ottan a sivatagot, nem homok. Tulajdonképpen ilyen “oázis-félék” alkotják a nyaralóhelyeket: kilométereken keresztül semmi, csak a gyönyörű holdbéli táj, aztán néhány pálmafa, egy kis épített környezet (szerényebb vagy elegánsabb), és ottan lehet nyaralni. Ahol mi voltunk, nem volt szálloda: parkoló, üzlet, öltöző, tusoló, parti bár, ernyők, székek… és egy kb. 200 m-nyi lekerített rész a tóból, ahol fürödni lehet, mert nem lehet ám csak úgy kóricálni, a sókristályos sziklák nagyon csúszósak.

No. Az ember lánya bemegy, felfekszik a vízre, görög ottan mint egy parafadugó, aztán ebből egy idő után elege van – és akkor nem tud felállni. Hát, ha nem tapasztalom meg, biztos nem hiszem el… egyszerűen nem tudtam letenni a lábam… és képzeletben már láttam az újságban a szalagcímeket, hogy egy hülye magyar turista belefulladt az 1,20-as Hót-tengerbe… De aztán megvigasztalódtam, mert láttam, hogy mások is jártak így, végül nagy kollektív röhögésben egymás lábát nyomkodtuk le, de olyan is volt aki addig lötyögtette magát, míg végre szó szerint megfeneklett a sekélyebb részben – megjegyzem ez elég fájdalmas volt a sós-kavicsos szúrós parton. A fájdalomérzet viszont rögtön elmúlt, amint szembe jött néhány tetőtől talpig iszappal bekent alak, hát mit mondjak ez elég röhejes, a vállalkozó szelleműek is röhögtek magukon, és mindenképpen le kellett őket fényképezni, mielőtt leáztatták a rájuk száradt trutymót. Részemről kihagytam az élményt (nem a vihogást, csak az iszapolást). 🙂

Szerencsére jött egy inglisül beszélő csoport, ahol az idegenvezető szemléltető oktatást tartott, hogyan is kell ezt csinálni: leülsz(!) szépen a vízRE, mint egy fotelbe, aztán fekhetsz, hason, hanyatt… amikor ki akarsz jönni, a kezedet előre lódítod, hogy a testsúlyod átbillenjen a lábad felé, és gyakorlatilag úgy állsz fel, mint ülő helyzetből. Hát ugye ez egy praktikus, a mindennapi életben rendkívül hasznos tanács most tőlem. 🙂

Persze amennyi eszem van, nem zuhanyoztam le rögtön mikor kijöttem a vízből, hanem kicsit bogarásztam ottan a parton, így mire észbe kaptam, már vastag és csípős fehér sóréteg repedezett rajtam, mint a sóban sült csirkén 🙂 . Az az érdekes, hogy mikor ezt lemossa az ember a zuhany alatt, akkor viszont olajos marad a bőre (miként a fürdőruha, törülköző és minden más is), végül is ez adja a holt-tengeri sónak az egyik gyógyító tulajdonságát. Ahogy írtam, hazahoztam egy csomó só-darabot, azoknak a fogása is mind olajos, viszont a vízen ez egyáltalán nem látszik – nagyon érdekes.

No… most akkor kipakolom a bőröndöt. 🙂

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Jerusalemme

Kelt levelem Jeruzsalemben – jo mi? 🙂 Harom ejszaka utan ma megyunk tovabb Tiberiasba, ahol a Genezareti to partjan fogunk lakni. Annyira sajnalom magam, komolyan… 😛 Ugyhogy most csak azert gepezek, mert itt ulunk a ferences haz portajan a csomagokon. Estenkent pedig csak azert neteztem mert mar semmi mashoz nem volt erom mert at kellett masolni a fenykepeket pendrivera. 🙂 Egyebkent is, mit magyarazkodok itten… 🙂 Bovebben most nem tudok irni, de mutatok par kepet a Holt tengerrol.