Jelentkezem…

… mert, mint tudjuk, rossz pénz nem vész el. A három olaszországi utazásból kettő sikeresen megvolt, hátra van még Assisi, ahová jövő pénteken indulunk. Egy hét múlva már nagyon izgatott leszek. 🙂 Velencével kapcsolatosan már odafelé a buszon elhatároztam, hogy nem fogok ragaszkodni a lentebb felsorolt terveimhez – ehhez kevés lett volna három nap -, inkább hagyom magam sodortatni a hangulattal, és a felmerülő lehetőségekkel, ötletekkel. Így is lett, és jó lett. Galla Ági segítségével tapasztaltam és megismertem néhány új dolgot, tettünk közös felfedezéseket is, és birtokába jutottam egy Fantasztikus Érdekes Titoknak, amiről nem beszélhetek, mert benne lesz a könyvében, és lelőném a poént. 🙂 Gondolkoztam azon, hogy minden városnak vannak titkai (talán még Pátynak is), de azért ez a Velence… csak rá kell nézni, végig kell hajózni az artériáján, és máris érezzük, ahogy a Titkok megbújnak a sikátorokban, és kajánul röhögnek rajtunk, mert tudják, hogy nincs élő ember, aki mindnyájukat ismerné.

Velence után rövid (két napos) baráti látogatást tettem itthon, aztán indultunk Bergamoba Bájos Bernivel  🙂 , akivel olaszra jártunk együtt, így a Ferenciek terén ismerkedtünk meg, pedig itt lakik Telkiben. 🙂 25 éves a lány, a fiam meg is jegyezte, hogy őszerinte is fiatalos vagyok (kössssssz! 🙂 ), de azért milyen érdekes, hogy együtt utazom valakivel, aki a gyerekem lehetne. Hát, mivel a Berni ötlete volt, hogy menjünk ki, biztos átmentem az öreglány-teszten 🙂 , én meg ugye szeretek fiatalok között lenni – ha normálisak 🙂 Berni több mint normális, és a vőlegénye 40 éves, úgyhogy szerintem a csajszi érettebb is a koránál. No, de nem is ez a lényeg, hanem hogy tényleg jól éreztük magunkat abban a csodálatos városban, szép volt a szállás, gyönyörű vénasszonyos volt az idő, finomak az ételek és az italok. Ryanairral mentünk, számomra ez újdonság volt, és különös érzés, hogy 5-kor indultunk innen Pátyról, fél 10-kor pedig már a Piazza Vecchián ittuk a kávét Bergamo Alta-ban, fölöttünk éppen kilencet és kettőt ütöttek a torony harangjai, mi meg csak vigyorogtunk egymásra, hogy nahát!, tényleg itt vagyunk! 🙂 Visszafelé ugyanilyen gyors volt minden: este indultunk másnap a 8.15-ös géppel, 11-re itthon voltam a lakásban. A városról most nem írok, mert nagyon hosszú lenne, szerintem mindegyikőtök követi az olaszországos FB oldalt, ott majd lehet olvasgatni róla.

Valahol menet közben úgy döntöttem, hogy kicsit lejjebb kell adni itthon a kézműves munkákat. Nem tudom, képes leszek-e erre, mert köztudott, hogy minden carba belekezdek, ami szembejön az utcán, de ennek talán nem sok értelme van, mert rengeteget költök, és igazából eléggé fölösleges egy s*el ennyi lovat megülni. Ráadásul azt látom, hogy azokra a technikákra támad kedvem (logikus), amelyekkel már így is tele van az internet, sok értelme nincs pl. a transzfertechnikával kínlódni, mikor hatszázan csinálják ugyanazt, és a világ összes virágosa, ajándékárusa tele van hasonló tárgyakkal. Igazából annyi mindent összevásároltam az elmúlt hónapokban, hogy éppen elég lesz az is, ha feldolgozom az alapanyagokat. Valahogy az egyedire kéne törekedni… pl. a pénzes fülbevalókra, vagy más tárgyakra, amik az én fejemből pattannak ki. Nah…. szóval ilyeneken gondolkoztam, majd meglátjuk mit tudok betartani az elhatározásomból.

Beiratkoztam olaszra egy másik suliba, nem tudom, ezt írtam-e… csak októberben fog kezdődni, direkt így jelentkeztem. Egyik régi csoporttársunk sem folytatja, úgyhogy jól szétesett a banda, de hát itt volt az ideje, három évet jártunk a Studioba. Mondjuk érdekes lesz, mert az új suliban kétszer öt óra lesz egy héten (a rövidebb alkalmak este voltak, én meg akkor már nem tudok koncentrálni ilyesmire). Hát ez lehet, hogy nehéz lesz, lehet, hogy jó… majd kiderül. Egy trimesztert fizettem be, ha nem jó, majd lesz más ötlet. 🙂

BERGAMO ITT.

VELENCE PEDIG ITT.

Velencét már sokat láttátok, most Bergamot mutatok itt is párat. Igyekszem olvasni mindenkit, remélem mindenhol “tutto bene”. 🙂 (P.S. Az biztos, hogy a guglinak az albumai is túl vannak bonyolítva, néha csak egy válogatást mutat a képekből. Bergamonál 190 foto van, Velencénél 280, ha kevesebb mutatkozik, rá kell kattintani újra az album címére. Már, ha valakit érdekel ilyen mértékben. 🙂 )

Reklámok

Javíthatatlan :-)

9000 Ft-ért ki lehet menni busszal Velencébe oda-vissza, hát nem szuper? Lassan már olcsóbb lesz, mint belföld. Találtam egy olcsó szállodát is (idén az eddiginél jobban is fogamhoz kell verni az eurot), kicsit zűrös helyen, a pályaudvarral szemben, de nem baj, kolostor volt régen, és a Santa Chiara csatornára néz, hát ez ugye egyértelműen az enyém, ha zűrös hely, ha nem. 🙂 Szóval megyek. 🙂 Szeptember 9-12, “csak” három nap, de – ahogy Macstól tanultam – ez pontosan három nappal több mint a semmi. A buszjegy megvan, a szállodafoglalással kis technikai malőr adódott, de remélem holnap az is megoldódik.

Feladatok: cicchettit enni… Bencétől egy cd-t megvenni… minden este misére menni… Vitruvius tanulmányt megnézni az Accadémián… Dózse palota oldalán megkeresni a vízre vonatkozó feliratot… a San Marcoba megpróbálni bemenni… stb. 🙂

Őrülés… vagyis örülés van. 🙂

Velence

Most kellene írnom az ExperiDance tegnapi bemutatójáról, de nem írok, mert még Goldennel is el akarunk menni megnézni, és nem akarom lelőni az élményt. Elég lökött voltam, mert a második sor szélére vettem jegyet (táncprodukciónál miért?, ki tudja…), így nem volt jó rálátásom az összképre és a vetített díszletekre, inkább voltam elfoglalva önkéntelenül a srácok tetoválásával a lányok szemfestésével és a ruhákkal, mert annyira közel voltak. Legközelebb közép, hátul. Mondjuk azzal kellett volna kezdeni a postot, hogy nem lett ónos eső, és el tudtam egyáltalán indulni, mert reggel még ez kétséges volt.

B1090164Ha már Velence, említést tennék Szigethy Gábor könyvéről, ami 1993 óta most jelent meg második kiadásban (az első valahogy nem került bele eddig a látószögembe). Érdekes, kicsit költői nyelvezettel ír a városról, semmiképpen nem mondanám útleírásnak, inkább impressziókat és régvolt történeteket örökít meg, főképpen híres emberek kapcsán. Hogy került oda és hogy töltötte a napjait Byron, hogy lovagoltak együtt Shelleyvel a Lidon… hogy élt itt Stendhal és az álnéven, festőként itt tartózkodó Goethe… miket tapasztalt a franciskánus magyar szerzetes az 1700-as években… hogy tudott érzelmileg szinte közömbös maradni, ugyanakkor hihetetlen jó gyakorlati leírásokat adni Tóth-Váradi Kászonyi András (aki könyvének a facsimile kiadását egyszer régen elhozta nekem a postás Egerből 🙂 ). Nagyon élvezem az olvasást, mert mindez nekem nagyon érdekes. Kis sárga post-it-eket teszek azokhoz a részekhez, amik különösen megfognak, vagy ahol van egy-egy jó idézet, amit később ellophatok felhasználhatok a saját kis irományaimban. Az eddigi kedvencem a Dózse palota oldalába vésett felirat (note: legközelebb megkeresni!), amely azt bizonyítja, hogy már több száz évvel ezelőtt is voltak “környezetvédők” (amikor még volt is mit védeni), és hogy a Serenissima azért kőkeményen ügyelt mindenre, nem véletlen volt világhatalom ez a cseppnyi köztársaság. 🙂

Velence városa Istennek rendeléséből a víz felett épülvén, vízzel vétetik körül; kiki tehát a közönséges vízeknek akármi módon is kárt tenni bátorkodik, az, mint hazának ellensége, úgy ítéltessen, ne is különben büntettessen, hanem mintha a hazának szent falait rongálta volna meg. Ezen törvényes rendelés örökös légyen.

Wowww…!!! :-)

Az ember tartson kutyát. Olyat is, ami édesen alszik a szőnyegen… meg olyat is, ami/aki megtalálja a neten az ExperiDance-nek a legújabb műsorát, aminek pénteken lesz a bemutatója a RAM-Colosseumban, és a címe? Na??? Szenvedélyem Velence. Bizony! Hogy megyek-e? Áh, nem….!!  😛 Köszke, Golden!

exp

Karneváli nyüzsgés, és ünnepi pompa városa, ahol korok, kultúrák, régi és új idők stílusai találkoznak. Hol a csillogás és a sötét árnyak egyszerre vannak jelen, az élet pedig folytonos lüktetés, örök vágy és szenvedély. Ez Velence.

Egy hely, mely művészek és politikusok százait ihlette meg. Végtelen folyosók és szalonok városa, amely szerelemre lobbant. Velence az örök lüktetés, és örök titkok hona, hol barokk pompa találkozik a modern fénnyel, és mindent egybefon a szűnni nem akaró vágyakozás.
Ebben a mesés környezetben játszódik az ExperiDance Production előadása is. A színpadon megelevenedik a velencei karneválok hangulata. Találkozások, és elválások, maszkok mögé rejtőző arcok, ismerős és ismeretlen alakok. Kalandorok, hősök, kitalált és valós szereplők. Ragyogás és csillogó báltermek, sejtelmesen egybefonódó alakok. . A Szent Márk tér éjszakájában szent és profán találkozik, hogy megmutassa mindazt, amit Velence adott a világnak és amit Velence adhat minden egyes odalátogatónak. A társulat táncképeken keresztül mesél szerelemről, vágyakozásról. Igazi nemzetközi színvonalú produkció.

Képek

HÁROM ALBUM 🙂

Csak halkan jegyzem meg, minden kényszer nélkül, hogy jobb oldalra felkerült két link a két tematikus blogomról, ottan a velencésben lehet olvasgatni folyamatosan élményekről és gondolatokról az utazással és egyebekkel kapcsolatban – amíg ki nem fogyok belőlük. 🙂

És egy video, amit sajnos nem én csináltam, Bóka Bence, alias “a lantos srác”, aki húsz éve az év nagy részében kint zenél. 🙂

Venezia, Domus Ciliota :-)

Kint vagyok meg. Ulok a szallodaban es toltom az idot, mert a busz csak este 8-kor indul. Addig meg majd ki kell keverednem a Tronchettora, elvileg itt az Accademianal is megall a 2-es vaporetto ami jo nekem, kiveve ha nem, mint idefele… mert ez Velence ugye, sose hidd el, ami ki van irva! 🙂 Szoval toltom az idot, mert reggel ota uton voltam es mostanra mondhatom, hogy elfaradtam (6 nap utan). Bar mint tudjuk, a faradtsag az olyan, hogy ha visszakapnam a szobamat, es azt mondanak, maradhatok meg ket napot, minnya felfrissulnek kicsinyket. 😛

Van itten egy “deposito” a borondoknek, ott vannak a cuccaim. Erdekes, hogy mar megint sokkal tobb holmim van mint idefele, pedig nem vettem annyi mindent… igaz a pluss szarnyas oroszlan velences kalappal eleg sok helyet foglal, mondhatnam, kulon szatyor kell neki…. de majd ha meglatjatok, meg fogjatok bocsajtani ezt a kis kilengesemet annyira cuki. 🙂

Nagyjabol ezek az elso magyar szavak, amiket kiejtek a szamon es a klaviaturamon hat napja. Kivetel a “lantos srac”-cal valo ketszer ot perces csevely. Erdekes ez a tapasztalas (mm. a csend, nem a  Bence 🙂 ), minden ilyen szoszatyarnak mint en, neha jo lenne atelni. Persze nem hantazom azt, hogy most aztan mekkora lelki melysegeket jartam meg, de jot tett, ezt mar most erzem. Ehhez csak meg annyit, hogy a Lorant caminos konyvet hoztam el utitarsnak, a tobbit el lehet kepzelni. 🙂 Gondolom meg visszaterek majd otthon a temàra.

Kozjatek: most jott be itten mellettem a szalloda ajtajan egy angolul beszelo neni: elol tolt egy gurulos jarokeretet, amire tamaszkodott, hatul meg huzta a borondjet… sok ilyet lattam, ezek a nagyon vallakozo szellemu idosek mindig meghozzak az eletkedvemet (ha esetleg elment volna). 🙂

Hat mit irjak meg, hogy teljen az ido? 🙂 Most van ugye az az eset, hogy hàt “hogy vagy?” … “eh, kosz jol….” kozben meg egy kockas fuzetet biztos tele tudnek irni az elmenyekkel (gyanitom, meg is lesz 🙂 ), de egy blogbejegyzes keves hozza. Megyek, kiulok a kertbe is egy kicsit. Aztan meg kimegyek a kozelbe, es eszem egy szelet pizzat. Megaztàn meg kezdodik a borondnek a cincàlàsa, hogy ugy mondjam, “hazafele”. Ciao… 🙂

Télak

Golden szerint biztos tudnék velencés házikókat is rajzolni – és tényleg! Igaz, meglehetősen kisiskolás stílusban, de nekem tetszik, és mi más számítana? 🙂 Fellelkesülve az ötleten el is megyek egy hétre, hogy tanulmányozzam a kémények állását, a templomok dőlési szögét és a hulló vakolat mintázatát (valamint egyéb dolgokat). Szombattól itt leszek megtalálható egy hétig – wifi lesz, de nem viszek gépet, hogy ne függjek, mert ilyen nagyon nagy akaraterőm van nekem. 😛 Még jó, hogy egész Velence tele van @-point-okkal. 🙂 Ciao!