Bárányfelhők

Amióta az eszét tudta, mindig is nyájat őrzött, ezt tette már az apja is, a nagyapja is… Kicsi gyermekkorától csengőszóra ébredt kora reggel, amikor még a Nap épp csak kidugta a fejét a faluját körülölelő dombok mögül, este korán tért nyugovóra, gyakran az istállóban talált rá az álom, ahogy az egyik kedvenc bárányát ölelte. Amióta járni tudott, a kis állatkák voltak a legjobb barátai. Mindnek nevet adott, ismerte a szokásaikat, észrevette ha betegek, megsiratta a halálukat, örült, ha új testvérkéik születtek.

Mikor az édesapja meghalt, alig nőtt még ki a pásztor a gyerekkorból, de az övé lett a nyáj, minden örömével, bánatával együtt. Onnantól fogva a tavasz már mindig kint találta a mezőn. A kemény munkáért a Húsvét táján megszületett kisbárányok kárpótolták, akik megannyi fehér pöttynek látszottak a harsogóan zöld legelőn. Körben az öregebb birkák elégedett, kissé bárnyú képpel legelésztek, a fekete kutyus pedig hol vidáman, hol mérgesen ugrándozott körülöttük.

Boldog volt a pásztor, hiszen más életet nem ismert – de talán ha ismert volna, akkor sem cserélte volna el a békességét semmire. Tétlen napokon azonban, mikor csak ült egy nagy fa árnyékában, vagy lassan ballagott egyik ismerős dombról át a másikra, bizony gyakran egyedül érezte magát, szeretett volna más tájakat is látni, emberekkel beszélgetni. Szívében életre kelt a magány és a szomorúság, hiába sütött szépen a Nap, hiába táncoltak körülötte a báránykái, hiába dugta arcához nedves orrát barátsággal a fekete kutya.

Este lekuporodott nagy subájában a meleget adó tűz mellé, bámulta a lángok táncát, hallgatta a száraz ágak pattogását, és szinte mérgesen nézett szeretett állataira: – Nem tudtok ti semmit… nem csináltok semmit… mir megyek veletek? – gondolta magában – …buta állatok vagytok, nappal legelésztek, éjjel alszotok, másnap minden kezdődik elölről… Így morgolódott magában, miközben az álmosság egyre jobban magával ragadta.

Egyszer csak felkapta a fejét és nem hitt a szemének, mert azt látta, hogy máris pirkad, az addig lustán szundikáló bárányok mozgolódni kezdenek, felpattannak, vidáman viháncolnak, ugrabugrálnak még a legöregebbek is. Egyre nagyobbat ugranak… dobbantanak és ugranak… nagyobbat és nagyobbat… míg végül már vissza sem huppannak a földre, hanem fent járják a táncot az égen, forognak, pörögnek, kézen fogják az alig halványuló csillagokat. Olyan magasan voltak már, hogy lentről a lábacskáik sem látszottak. Csodálkozva bámulta a pásztor, hogy bizony az ő tohonya, esetlen báránykáiból könnyedén mozgó bárányfelhők lettek: egymáson átbucskázva hancúroztak a nyárkék égbolt előtt. Ha összekapaszkodtak, még a Napot is eltakarták:  hiába próbálta reggeli sugaraival megcsiklandozni, a melegével egy kicsit arrébb zavarni őket, csak ott tülekedtek az orra előtt, hogy bosszantsák. Aztán szétváltak megint, forogtak, görögtek, összeütköztek, lejjebb csúsztak, feljebb emelkedtek… egészen az este beálltáig viháncoltak. Mikor a Nap lemenőben volt és megjelentek az első sárgán fénylő esti csillagok, a báránykák fáradtan leereszkedtek a rétre, elhevertek a langyos fűágyon, és újra mély álomba merültek.

Felriadt a pásztor. A tűz ugyanúgy pattogott, bár lángja már kicsit visszahúzódott, tekergőzve ölelte át a nagy fahasábokat. – Aludtam? Vagy mégsem? De hiszen álmodtam a bárányokat az égen… Micsoda butaság! Még hogy az én bárányaim az égen táncolnak! Hiszen ezek a világ lustái máris alszanak! Valahogy mégis elmúlt a rossz kedve, lelkébe elégedettség költözött. Hiszen szerette ő az állatkáit, szerette az életét, és az volt a legfontosabb, hogy mind itt vannak szépen együtt a tűz mellett, biztonságban. Odament hozzájuk, megpaskolta a hátukat, megsimogatta a fejüket, ujjai eljátszadoztak néhány pillanatig selymes szőrükben. – Aludjatok csak! Pihenjetek! Reggel találkozunk.  Az egyik bárány félálmában kényelmesen az oldalára dőlt, elhelyezkedett, kinyújtóztatta mind a négy lábát… – a növekvő Hold fényében csillagpor csillant a talpacskáin…

http://www.angelico.hu/fumetto09.html

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s