Kék sapkában

Ősz volt, de ő még mindig mezítláb járt. Szerette az elszáradt levelek érintését, a reggeli zúzmara csiklandozását a talpán, nem érzett hideget. Színes ruhácskái melegítették, kabátkája őrizte a Nap sárgáját, nadrágja a tavaszi fű friss zöldjét, sála annak a különleges tulipánnak a lilás árnyalatát, ami épp az idén nyílt először a kertjében.  A legkülönösebb a sapkája volt rajta. Sokan megnézték, tán ki is nevették érte, de nem zavarta. Túl nagy volt a fejére, néha a szemébe csúszott, néha leért a háta közepéig. A színe kék volt, az ég összes kékje összekuporodott rajta egy helyen: a tavaszi halvány, a nyári  vakító, az őszi szomorkás, a téli szürkés… egy árnyalatot adtak, de ha kicsit összehúzta a szemét, ő látta rajta talán még a bárányfelhőket is…

Régóta gyűjtögetett mindenfélét…  Kisebb korában eltette egy ringató kéz érintését… egy játék mackó gombszemének csillanását… Később az első bicikli kerekének zörejét… apu autójának messziről hallatszó mormolását…  törött lábú kutyája fájdalmas sírását… az öt kis cicatestvér vékonyka hangocskáját… Kincsek voltak ezek, soha pénzre nem váltható, láthatatlan kincsek. Először csak a szívében őrizte őket.  

A kék sapka nem volt mindig ilyen óriási: mikor egyik ősszel megkapta, jó volt a fejére, túlságosan is jó. Nézegette, próbálgatta, nem tetszett neki… hol szűknek, hol bőnek érezte, egyszer melege volt benne, másszor átfújt rajta a szél…. Egyik nap azt gondolta: ha már muszáj hordanom ezt a sapkát, belerakom a kincseimet. Akkor mindig velem lehetnek, a sapkának is lesz valami haszna, ha már sapkának nem jó, jó lesz kincstartónak.   Sokkal több minden belefért, mint elsőre gondolta: belefértek a nyári szünidők élményei is,  belefért Dédike erőtlen hangja ahogy a mesét olvassa, belefért a frissen szedett piros alma illata…. és az évek során csak gyűjtötte, gyűjtötte a kincseket és a sapka  talán kitágult egy kicsit, de nem telt meg soha, óvón ölelte körül a fejét, télen megvédte a szél hidegétől, nyáron a Nap melegétől.  

Egy idő után már nem nevetett rajta senki: elgondolkodva néztek utána, ahogy ment az utcán a nagy sapkájában, mert még ha tagadták is, mindenki  érezte a szíve mélyén, hogy  a kék sapka rejti az igazi gazdagságot: az apró dolgok örömét, az élet szeretetét.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s